Az éjjel születtem, ma.
Lelkesedéseket elgyilkolni
rémüldözéseket örömre váltani majd.
Vigyétek elhasznált ábrándjaitok!
Késői már ez éjfél
nem ér el kereső kezem
kérő és imádó, kutató kezem.
Komoly hivatás a szégyenkezés.
Rég-volt dolgok dombjain szemem
mint fényes küllő kapar.
Fényesen mint az elmulás
és kényesen gurulnak csillagok.
Tova, tova és tovább!
Messzebbre, magasabbra! E világ
szét és felfele tart.
Épitett szellős várrom.
Ugy-e? Elnézed? Verseket írok.
Hova, hova? És tovább!
Szét és felfele tart e világ
de remélnünk és gőzzel
bizakodnunk legigazabb
élnivaló kötelesség.