Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Bajza József: Die Verbitterung einer Mutter (Egy anya keserve Német nyelven)

Bajza József portréja

Egy anya keserve (Magyar)

Alszol csendes árny alatt,

Kisded gyermekem,

S nincs e földnek hajnala,

Mely felkölt nekem.

 

Téged egy rövid tavasz

Leble ringatott,

Látál csak kies nyarat,

Őszi bájnapot.

 

Míg a tél elhozhatá

Gyász fuvalmait,

Sír ölében álmodod

Égi álmaid.

 

Vissza hasztalan sohajt

Dúló bánatom,

Hasztalan kiáltja szóm:

Kelj fel magzatom!

 

Halmodon hullat szemem

Zápor könnyeket,

S könny és síralom nem ad

Néked életet.

 

Ah nem ismer oly anya

Mély szívbánatot,

Aki még nem sírata

Megholt magzatot.

 

Akinek virágait

Sors nem tépte le,

Szép jövendőt, szép reményt

Táplál kebele.

 

Nékem nincs vigasztalás

E nagy ég alatt,

Messze túl az életen

Egy remény maradt.

 

Hogy viradni mennybe’ fog,

Mely felkölt nekem,

Üdvezűlet hajnala,

Drága gyermekem!

 



FeltöltőMucsi Antal
Az idézet forrásaInternet

Die Verbitterung einer Mutter (Német)

Du schläfst in stillen Schatten,

mein liebes Kleinkind,

es gibt kein Tagesanbruch,

der mir erweckt Dich g'schwind.

 

Dich hat ein kurzer Frühling

im Leben gewiegt,

'd, sahst nur ein öder Sommer,

ein Tag des Herbstkriegs.

 

Bis der Winter gebracht hat

der Wind von Trauer,

Du träumst im Schoß des Grabes

und träumst süßsauer.

 

Zurück seufzen ist zwecklos,

meine Trauer tobt,

meine Stimme schreit nutzlos:

Mein Fötus ist tot!

 

Aus meinen Augen rieseln

schauernde Tränen,

Tränen und Weinen geben

dir keinen Leben.

 

Ach, keine Mutter kenn es

den tiefen Herzschmerz,

wer noch nicht beklagt hat, dass

Tod des Fötus Herz.

7

Wessen Blumen des Schicksals

noch kein Bleiwüste,

gute Zukunft und Hoffnung

nährt ihre Brüste.

 

Ich habe keinen Trost mehr

unter dem grossen Himmel,

weit über das Leben bleibt

ein Hoffnungsschimmer.

 

Dass noch im Himmel aufsteht,

was mich noch erweckt,

das heilige Dämmerung

von meines Kinds weckt!

 

 



FeltöltőJakus Laura 1.
Az idézet forrásasaját mű

minimap