Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Nyerges András: Pörlekedés

Nyerges András portréja

Pörlekedés (Magyar)

Hányszor kell még magadban megtagadnod azt, aki ütni, ordítani szeretne? 
Mennyi kell még, hogy holtodig kiteljék benned a szív türelme? 
Hányszor kell megtagadnod őt, ki csalán-marta gyerekkorodat őrzi, 
Mikor még semmit le nem nyeltél hazugul és fegyelmezetten? 
Rokont, barátot is megütöttél, ha felszökött a láb (láz?) a szívedben. 
Ordítottál! Rugtad az ajtót. Sírtál óra hosszat. Tüzelt a szemed. 
Harsogtál konokul. 
Gyáva fegyelmed ma naponként megadóztat. 
Hol van a düh, ami sose csitul? 
Őt tagadod meg, kiben nem lohad le se gyűlölet, se bántalom, se oktalan ütleg. 
Ki nem szégyenli és nem fojtja vissza haragját, és visszaüt, ha ütnek. 
A pillanatot fenékig kiissza. 
Hányszor kell őt fulladva megtagadnod, mosolyokkal sebezned, felszabdalnod arcod, hogy aki rád néz, ne lássa, ne hallja, ne értse. 
Szívedben váltig óvod azt a régit, kiből a harag felszállt, mint a vércse, fel, magas égig. 
Meddig csikorog fogad közt tűrés homokja?

Meddig mélyed körmöd tenyeredbe, hogy fontolgatva és beosztva kiteljék benned a szív türelme? 
Meddig nyelsz? Mondd, meddig vigyázol, hogy az a lobogás föl ne törjön? 
Szemedben meg ne látsszon? Hogy azt se üsse, ki holnap tán megölne.

Símogasd, ki készül ellenedre?

Országnyi gázkamrába vitetne? 
Hogy bírod el, hogy őt se köpd le? 
S ki téglánként lopja el fejed felől jövődet, megöleld, testvérnek fogadd, s kivívott jussodat vissza ne pereld. 
Hogy suttogva, titokban innenis, egyetlen hazádból kitagadjon, hogy magát  tolja fel magyarabbnak, ki a népet vágta arcon?

Meddig tudsz topogni kételyeidben összeziláltan, holott kigyulladt világok füstjét érzed már a szádban. 
S a harag körmöd alatt parázslik.

Meddig bírod, hogy benzinnel leöntött testeddel ne világíts? Meddig még? 
Életed lobogó szelekre kötözd rá. Ne várj a robbanásra. 
Ne legyen elég a szív türelme! Kiálts! Üvölts! 
Nincs jogod belehalni a némaságba!



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://blog.xfree.hu

Kérjen fordítást!

Ön itt és most kérheti, hogy valaki fordítsa le Önnek (és a világnak) ezt a művet is egy másik nyelvre. Mi eltároljuk a kérését és megmutatjuk mindenkinek, hátha valaki vágyat érez majd, hogy teljesítse azt. De nem ígérhetünk semmit sem ... Ha megadja az e-mail címét is, akkor azonnal értesítést küldünk Önnek, amint elkészült a fordítás.

NyelvKérések+1
Albán
Belarusz
Bolgár
Katalán
Cseh
Dán
Német
Görög
Angol
Eszperantó
Spanyol
Észt
Finn
Francia
Ír
Galego
Ógörög
Horvát
Örmény
Izlandi
Latin
Luxemburgi
Litván
Lett
Macedon
Máltai
Holland
Norvég
Provanszál
Lengyel
Portugál
Román
Orosz
Szlovák
Szlovén
Szerb
Svéd
Török
Ukrán
Jiddis

Kérek egy e-mailt, amikor elkészül a fordítás:


minimap