Weöres Sándor: Suttogás a sötétben

Kutból szállsz föl, te kedves gyermek. Fejed máglya,
karod vízfolyás, törzsed levegő, lábad iszap. 
Megkötözlek, de ne félj: szeretlek és az én kötelékem
a te szabadságod.

Fejedre irom: "Szilárd vagyok, készséges, biztos és 
otthonos, mint aki a nőnek tetszeni kiván."
Karodra írom: "Ráérek, nem sietek:
enyém az örökkévalóság."
Törzsedre írom: "Mindent betöltök és mindent befogadok: nem
vagyok válogatós; de ki az, aki be tudna szennyezni engem?"
Lábadra írom: "Megmértem a sötétséget és lenyúlok annak mélyére;
semmi sem sűlyedhet odáig, hogy én ne legyek alatta."

Arannyá változtál, kedves gyermek. Vegyél magadért kenyeret a
vakoknak és kardot a látóknak.