Fodor András: Fiaskó
Fiaskó (Magyar)Egyszer, még bejáró koromban, pár napig akárhova szálltam, valahol mindig megtalált a vonaton. Idősebb volt nálam vagy négy-öt évvel, izgékony, barna-vékony, hogy mi járatban jött-ment nem tudom.
Mintha ismertük volna egymást valahonnan, mondatait nem kezdte el nem is fejezte be, valami csellel kimódolta mindig, hogy szemben ülhessek vele,
Majd fölpattant váratlanul, lerángatva az ablakot, élvezte, félig visszanézve rám, ahogy a szél szabad fürtjében kavarog.
Leült megint, elmozduló lábával térdem áramozta, majd ellentmondást nem tűrőn húzott maga után a peronra.
Magunk voltunk, de ő a kihívó, önmaga örvényébe bukva, ideges zavarában, nem tudta megtenni helyettem, mit nővel addig nem csináltam.
Eltűnt. Belátva tán, a kiszemelt diák másféle mafla, még valóban gyerek. A testek játékaira majd egyszer más tanítja meg.
|
Kérjen fordítást! |