Kovács József Hontalannak
Ne feledd a kövek jóságát
Nem engedik
hogy megszökjenek
amiket alájuk temettél
és vigyázzák a szikrát
hogy minden körülmények között
képes legyél a tûzgyújtásra
Gondolj esõszelíden
a májusi könnyezõ felhõkre
Õrizd arcodon az anyaföld mosolyát
s ha már azt hiszed
mindent felzabáltak elõled
az éhenkórász farkasok
ne vonyítsd velük
az elégedetlenkedés kánonját
Vonulj tovább
Vidd szívedben
a kövek alatt õrzött hûséget
szemed fekete tengerében a sókristályokat
és egy fûszálat
hogy pengéjével el tudd
metszeni a sötétség nyakát