Sebestyén Péter: Spazio e tempo (Hely és idő Olasz nyelven)

Kukáztam egy álmot, amiben nincsen alibim,

semmi sincs, ami te volnál vagy én. 

Platánok alatt, az ágyásokban ájult begóniák,

ott vársz türelmesen-illedelmesen.

Az álom, az maga a valóság, uzsorakamattal.

Elhurcol, mint egy kergült villamos a romos remiz felé.

Leszálláskor integetsz, pajkos mosollyal előveszed

a festékszórót és fújsz, míg vérrel telik meg minden,

a párna, a fal, a pupillák homályos tere.

2012

Ho raccattato un sogno, dove son privo di alibi,

non c’è niente, che sia io o che sia tu.

Sotto i platani, nelle aiuole begonie appassite,

là che mi aspetti, con pazienza - rispettosamente.

Il sogno non è altro che la verità, col tasso d’usura.

Ti trascina via, come un tram impazzito verso

la rimessa.

Quando scendi, con un sorriso impudente tiri fuori

lo spruzzatore e spruzzi, finché tutto di sangue

si riempie, il cuscino, la parete e lo spazio vago

delle pupille.