Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Sebestyén Péter: La quarta elegia di Bornholm (Negyedik bornholmi elégia Olasz nyelven)

Sebestyén Péter portréja

Negyedik bornholmi elégia (Magyar)

Szikla sziklán remeg. Emlék és feledés feszít
horgonyt belé. Hazatért? Megérkezett? Évszakok
örök halála, megfejthetetlen –
Pereg bőréről a higanyos idő. Egy eldobott kő
akarta így (vagy egy másképp-teljes világ), ami
lavinát görgetett fölfelé, lefelé –
Már a tenger se háborog.

Megint ugyanúgy: az elhagyott kőfejtők összes
kavicsát mintázza újra, amik – káprázat ez! –
nem készítenek sem bizonyosságot, sem gyönyörű
aritmetikát, csak a valaha-volt valóság minden
megnyílt pillanatát –
A nem-perelhető anyag öleli őt.

A földeknek vége itt. Nem tanítható a szél, a kő,
a fű egy emberi hangra sem, s a férfi boldog így.
Beledől a tajtékból kihajló éneklő éjszakába.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásaSebestyén Péter

La quarta elegia di Bornholm (Olasz)

Roccia su roccia vibra. Memoria e l’oblio son ancorati

dentro. E’ tornato a casa? E’ arrivato? La morte eterna

delle stagioni è insondabile.

Il tempo inquieto scorre via sulla sua pelle. Era la

volontà di un sasso lanciato (o di un altro mondo

diversamente perfetto) che una valanga voltolava

insù, ingiù -

 

Neanche il mare rumoreggiare ormai.

E’ sempre lo stesso: plasma di nuovo i sassi delle

pietraie abbandonate, che – è un incantesimo questo! –

non fabbricano né certezza, né aritmetica stupenda,

solo,tutti gli istante spalancati, del’una volta

 - esistita realtà -

La materia non – processabile lo tiene abbracciato.

 

Le terre finiscono qui. Al vento, alla roccia, all’erba non

si può istruire nessuna voce umana, l’uomo è felice cosi.

Si getta nella notte canora, emergente dalla spuma.

                                                                                                                               

                                                                                              



FeltöltőCikos Ibolja
Az idézet forrásasaját

Kapcsolódó videók


minimap