Sebestyén Péter: Haikuk tengerszürkében

Poszeidón és

mi. Itt ugyanolyan a lét.

Visszakéri majd.

Az óceánok

öröktől-sós vize; a

könny; az Ősidő.

Alámerülve

élnek a sellők. Ha látsz

egyet: felejtsd el.

Bokáig, térdig,

nyakig ér a dagály. Majd

holnap. Szüntelen.

Kerüld a delfin

szemét. Hatalmasabb az

a lét, ne feledd.

Elvitorláznak

mind; üres már az ég; nincs

albatrosz, egy sem.

Belesimulsz: "hadd

vigyen az ár". Ha akar,

kiköp téged is.

Hány éjjel lestem

hiába titkait! Csak

kikötni lehet