Sebestyén Péter: Haikuk Musashi Úr ifjú éveiből

.

Ujjával intett;

nem kérdeztem semmit és

ő nem válaszolt.

Mit teszel velem?

Megkukulva bámulom

kibomló hajad.

Galambot tartasz

kezedben; nézd, mily boldog

az elröppenés!

Én láttam tested

elsőül; csak a Vég nyit

férfititkokat.

A barackban egy

méhecske volt; bocsásd meg

mohóságomat…

Éjfélkor légy a

kertben. Hívok Neked egy

hullócsillagot.

Arany-gyötrelem;

nem fakul a szín, a vágy;

örökkön ragyog.

Patak futása,

friss pirkadat! Bámul-e

még szépre a szív?

Ó, ó! Férfiak

álltak elém. Húguk jó

híre! Most van baj.

Duhaj cimborák

dobtak a vízbe; ez is

jócselekedet!

Szaké-patakban

vizet iszom? Vagy rizsbort

nyelek a tóban?

.

Lábam kalimpál

még; telt, kedves hölgy ült rám;

jaj, megvakultam!

Húzzatok ki e

házból, mert nők lába közt

bájos a végzet!

Én danolászok.

Vagy a Hold. Együtt nem, mert

így károgni csúf!

Sarum elkopott.

Ajtóm elé valaki

újat csempészett.

Mily vígságos volt

kalapot nyomni Buddha

szent homlokába!

Rizsaratáskor

süllyedő fényben gyújtott

füstölőt Anyám.