Határ Győző: Fuimus troes

azt hittem, szigetünk az Embersziget és az egész földkerekség az ember földje

hogy az emberi intézmények, a fajták hegemóniája, a pásztorórák homokóra-forgalma, gyárak-hivatalok-kertek vegykristálya oly örökre-szóló szilárd mindvalóságosan, mint a csillagok, a parancsolatok, az égi mechanika

láttam a világ legnagyobb feltalálóját: a bölcsődalt
feltaláló anyát; azt hittem, fenntartásunknál, szaporításunknál,
kiteljesedésünknél hitelesebb program nincsen

azóta megtanultam, hogy nem dől össze a világ, ha
összedől - ahogy a Bábelek helyén holnaptól nincs más, mint
repedezett koromsivatag; ha a feketék holnapután kivégzik az
elpimaszodó sárgákat - amikor mi fehérek már csak a tegnap
emlékei leszünk - s lám, a bölcsődal, a babcirógatás sem több
a felbogárzó játéknál, mely betölti az esendő lelket, a pilleéletű nőt

hát nem azok vagyunk, akik vagyunk? Özön törmelék-
tenger közepette élünk az országos csontházban, hol az állati
szén pernyéi s szilánkok a falrengetegben: bástyák, még ideig-
óráig itt lebegtek körülöttünk