Kukorelly Endre: H. Diotima

Ha sok minden megváltozik is, van, ami úgy oda-ragad, hogy nem.
Wie so anders ist's geworden!, lehet mondani, pedig van, ami nem is tud tényleg, folyamatosan nem, és nem a ragaszkodás miatt.
Visszajönni, például, hazaérkezni, az nem változik.
Vissza, haza felé, a kapunk alatt, aztán fel a liften, végig a folyosón, a szorongattatás a lélek körül, ugyanaz.
Ugyanaz a lift.
Mindig volt ilyesmi liftünk a házban, ilyen emelkedős. Átépítik ugyanolyanra. Kicserélik ugyanarra. Valamivel elmélyültebb, idővel mélyülő motorhang.
Meg az, amikor egyszer néhány pillanatig tényleg nem láttam semmit. Csak hangokat hallottam, a többiek hangját, meresztettem a szemem a vaksötétben, és semmit se láttam, hiába. Ez sem változik meg.
Mind odatapadnak szépen, úgy megtapadnak belül.
Jócskán még belül a változáson.