Szemere Miklós: Ritkaságok

Ritkaságok ritkasága!
Van a földnek oly országa.
Hol bár mint fáznak reszketnek,
Csak szalmatűzzel tüzelnek.
De a tűzoltók gyors nyája
Aranyesőt önt reája;
Merre csak ez eső pereg,
Megfordúl minden köpenyeg.
 
Ritkaságok ritkasága!
Van a földnek oly országa,
Hol az éltető levegőt,
Ez ezer bimbaju emlőt,
Száz csecsszopó ingyen szopja,
De sok száz csak pénzért szívja,
S mig amazok szarvat kapnak,
Ezek, majd bornyúk maradnak.
 
Ritkaságok ritkasága!
Van a földnek oly országa,
Melynek czifra bár esküje,
Máshol még sincsen hitele,
Hol a zsidó kabátjában
Zsebkendő helyett nagy úr van;
S hol semmi mások nincsenek
Halhatlanok, csak a perek.
 
Ritkaságok ritkasága!
Van a földnek egy országa,
Benne óriási asztal
Alsó és felső táblával,
Három évben egyszer tesznek
Ételt rá, s akkor sem esznek,
Mert itt lenn bár mit tálalnak,
Ott fenn mindent földhöz csapnak.
 
Ritkaságok ritkasága!
Van a földnek egy országa,
Tákarója rongyos mente,
Ezer szabó ragad bele,
Egyik rész összeférczeli,
A másik meg szétrepeszti,
S hebehurgya balga módra
Tíz lyuk támad minden fóltra.
 
Ritkaságok ritkasága!
Van a földnek oly országa,
Hol a falak is hallanak,
Az éjnek szemei vannak,
Hol legdúsabban tenyésznek
A lopva nősző növények,
S egyéb állatok kihalnak
Csak csúszómászók maradnak.
 
Ritkaságok ritkasága!
Van a földnek oly országa,
Hol, sólyom gyanánt, a nemzet
Koplalással szelidül meg,
S torzalakká vált: a lába
Vékony mint a czérna szála,
Kiaszott csontváz a melle,
De hordónyi nagy a feje.
 
Ritkaságok ritkasága,
Van a földnek egy országa,
S ez ország bír oly halommal,
Hogy ki csak ormára nyargal
Mind elfelejti esküjét.
Különös domb! tán tetejét
Seprütáncz közt zordon éjjel
Boszorkányok bűvölték el.