Szijj Ferenc: Hétfő (Egy hatalmas, szürke gömböt…)

A „Kenyércédulák” című sorozatból

Egy hatalmas, szürke gömböt láttam meg

a szürke ég alján, és először azt hittem,

hogy ufó vagy más titokzatos jelenség,

aztán amikor kiderült, van ez az irodalmi

gondolkodás, hogy a valóságtól függetlenül

kitaláljuk, mi mit jelenthet, és akkor az

olyan, mintha nagyon mélyértelmű lenne.

Hogy az valahogy te voltál, mert éppen

utaztál el, egy furcsa hold, hiány, mert mondhatjuk,

ha elmész, akkor minden hiányzik,

vagy hogy cserébe valami, egy ilyen szokatlan

és mindent betöltő a pályaudvar fölött,

de mások is vannak, szinte véletlenül,

és nem lehet tudni, hogy nekik mekkora.

Vagy honnan a reklám-hőlégballon,

mivégre, miféle mélységekből a félelem,

vagy talán hogy minden egész órában mégsem

egyedül birtokollak, hanem magamról is

a tévhitek, nagy szürkeség a mindenféle kis

színes lámpák és lidérces, kék kijelzők

között elvegyülve, hogy helyben vagyunk.