Szijj Ferenc: Szerda (A végállomáson abroncsmintás…)
Szerda (A végállomáson abroncsmintás…) (Magyar)A „Kenyércédulák” című sorozatból
A végállomáson abroncsmintás egyenruhájában a forgalmista rozsdás szekrénykulcsba fúj bele, de egyetlen madár se mozdul. Mi is láthatatlanul cipeljük be csomagjainkat a váróterembe, ahol a vaskályhában a tenger morajlik. A falon egy megnyúzott macska anatómiai pontosságú ábrája, viaszosvásznon, feszítőléccel. Mit követtek el bennünk telefonon?
Egy gépi hang összehasonlította a legkisebb félelmeket: kifordított télikabát és selyembélésű ridikül, vagy mintha állítólag mi dobtunk volna kavicsokat a szomszéd kútjába, és ő azt hallotta volna már régóta mindennek egyszerre, kondulásnak, cseréptörésnek, durrdefektnek, alkonyatnak, amikor pedig mi éppen meg voltunk halva egymás nevében, kezünkben árcédula.
A kabátodra hátul nedves falavelek tapadtak. Egyet leveszek, az ablakon beáradó fény felé tartom, és látom az arcod öregen, mint aki nem érti, mire volt jó az örökös változás. A levelet megrágom, kiköpöm, de az ízét még tartogatom, hátha kérdezed, mielőtt ennénk, innánk valamit, bár akkor azt repülőgépről kell ledobni a múlt heti feladat megoldásával együtt.
|
Kérjen fordítást! |