Ősz (Magyar)
Szakállas, öreg esők járják az utakat. Ősz van. Telnek a tavak, az árkok edényei: piros levelek ringatóznak, ragyognak a vízen, mint levesben a zsír csöppjei. A nyár könnyű lábnyomát elmosta már a vihar. Telet szül lassan az elnehezült szél. Árnyék didereg a fal tövében. S elcsöndesült a Nap, mint ingbe dugott madár. Szép ez a világ! Örülni, énekelni akarok most, gondjait hát elejtem. Csillognak a fény krajcárkái: zöld, piros, seszínű üvegcserepek. Szabad vagyok - s ez is öröm. Az idő nem parancsolhat nekem. Törvényeit betartom, ismerem: öregszem engedelmesen - de nincs szívemben félelem, szememben nincs alázat. Nem tántorít fortély, se rontás: magamból a rosszat kivetettem. Az idő meg nem alázhat engem. Kegyeiért nem tülekedtem, s nem is fogok. Fütyörészve végzem egyetlen dolgomat: énekelek, amíg tudok. |
|