Szabó Lőrinc: Lelkeknek egyessége

Ha tudott rólad, aki csókol, és

Ha tudom, hogy rád gondol: téged éltet,

S te beleköltözöl, édes kisértet,

És az idézett és aki idéz,

Egymást növeli: lelkeknek mesés

Egyessége ez, oly keveredések

Tükörjátéka, amikkel az élet

Máskor csak lopva s kényszerből igéz:

Hűség s hűtlenség jajdul össze bennem

Féltékeny és oldozó szeretetben

(kettőben három és három az egyben!)

S mint túlvilág kérdi a pillanat,

Hogy ami még te, már az se te? - Vagy,

Hogy ami nem te, még az is te vagy?