Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Szabó Lőrinc: Einsamkeit (Magány Német nyelven)

Szabó Lőrinc portréja

Vissza a fordító lapjára

Magány (Magyar)

Mint héjj az almát, borít a magány,
körülkerített és szólt: Ennyi vagy!
Hordom az élet bőrét, burkomat,
s látom, mindenki páncélt hord magán.

A mindenségből furcsa kivonat:
millió véletlenből összegyűltem,
de a születéssel elkülönűltem
s most magány vagyok s uj magányra mag.

Gyümölcs vagyok, magamban, idegenben.
Ugy vénülök, mintha kis életemben
át kéne élnem az egész világot.

Nap, föld, eső voltam, most alma, várok:
várom, hogy a halál kezébe vesz
s lehámozza rólam az életet.



FeltöltőTauber Ferenc
KiadóNyugat · / · 1929 · / · 1929. 24. szám
Az idézet forrásahttps://epa.oszk.hu
Megjelenés ideje

Einsamkeit (Német)

Einsamkeit birgt mich, wie die Schale den Apfel,
„Soweit, doch, das bist du!”, hör ich sie beim Weben.
Ich trage Haut und Hülle, wie sie mir gegeben,
doch alle andern tragen nur Panzer beim Appell.

Des Universums merkwürdiger Extrakt:
Mein Ich: Zufälle gehäuft realisiert,
Geburt hieß dann auch: komplett separiert,
einsamer Samen der Einsamkeit, exakt.

Eine Frucht bin ich, einsam in der Fremde,
werd alt und es ist, als müsste ich bis Ende
durchaus noch erfahren, wie die ganze Welt ist.

Sonne, Erde, Regen war ich, nun als Apfel wart ich:
dass mich der Tod in den Armen hält
und das Leben von mir herunterschält.



FeltöltőTauber Ferenc
Az idézet forrásasaját

minimap