Tóth Árpád: Vasárnap

Ó, lesz-e nékem valaha

Egy csendes, barátságos kertem,

Hol fényes lombú fák között

Hosszan, békén lehet pihennem?

Hol bölcsen elemezhetem

Megélt, elmúlt tragédiáim,

S csendesen mosolyogni látnak

Az orgonáim?

És lesz-e tisztes, ősz hajam

S agyamban csöndes, öreg eszmék?

Miket szép, széles gesztusokkal

Klubtársak közt meghánynánk-vetnénk?

Kinyitnók a klub ablakát,

Ragyogna ránk a holdkorong,

S múltról zenélő szívvel ülnénk:

Öreg szobrok, vén Memnonok...

De biztos-é, hogy mindenik

Öreg szívre leszáll a béke?

S hogy ami most fáj, akkor édes?

Vagy jobb, ha most szakadna vége?

    - Ki a körútra szaporán,

    Ki! a vasárnapi zsivajba!

    Itt benn valami fojtogat,

    Félek magamba...