Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Tóth Árpád: Da anima ad anima (Lélektől lélekig Olasz nyelven)

Tóth Árpád portréja
Agnes Preszler portréja

Vissza a fordító lapjára

Lélektől lélekig (Magyar)

Állok az ablak mellett éjszaka,

S a mérhetetlen messzeségen át

Szemembe gyűjtöm össze egy szelíd

Távol csillag remegő sugarát.

 

Billió mérföldekről jött e fény,

Jött a jeges, fekete és kopár

Terek sötétjén lankadatlanul,

S ki tudja, mennyi ezredéve már.

 

Egy égi üzenet, mely végre most

Hozzám talált, s szememben célhoz ért,

S boldogan hal meg, amíg rácsukom

Fáradt pillám koporsófödelét.

 

Tanultam én, hogy általszűrve a

Tudósok finom kristályműszerén,

Bús földünkkel s bús testemmel rokon

Elemekről ád hírt az égi fény.

 

Magamba zárom, véremmé iszom,

És csöndben és tűnődve figyelem,

Mily ős bút zokog a vérnek a fény,

Földnek az ég, elemnek az elem?

 

Tán fáj a csillagoknak a magány,

A térbe szétszórt milljom árvaság?

S hogy össze nem találunk már soha

A jégen, éjen s messziségen át?

 

Ó, csillag, mit sírsz! Messzebb te se vagy,

Mint egymástól itt a földi szivek!

A Sziriusz van tőlem távolabb

Vagy egy-egy társam, jaj, ki mondja meg?

 

Ó, jaj, barátság, és jaj, szerelem!

Ó, jaj, az út lélektől lélekig!

Küldözzük a szem csüggedt sugarát,

S köztünk a roppant, jeges űr lakik!



FeltöltőKárpáti Göttler László Antal
Az idézet forrásaOSZK MEK

Da anima ad anima (Olasz)

Stanotte sto alla finestra

e attraverso la lontananza

nell'occhio raccolgo la luce

di una stella tremante.

 

Attraversa bilioni di miglia,

corre in spazi gelati,

neri e aridi, senza stancarsi,

chissà da migliaia di anni.

 

Questo messaggio del cielo

ora mi arriva nell'occhio,

e là muore felice, mentre

chiudo le mie stanche palpebre.

 

Per gli scienzati, lo so io

questa luce è messaggero,

di lontani mondi e vite

a noi parenti, è testimone.

 

La assorbo totalmente

diventa mio sangue,

e mi chiedo qual è il legame

tra cielo e terra, tra luce e sangue.

 

Magari soffrono le stelle,

milioni di solitudini perse

nello spazio, e non ci ritroviamo

mai più in questa gelida notte.

 

Non piangere stella!

Dei cuori umani non sei più lontano!

Qual è la maggior distanza:

Il Sirio o il mio compagno?

 

Ahimè, amicizia, ahimè amore!

Ahimè la via tra le anime!

Ci mandiamo sguardi stanchi

e tra noi c'è lo spazio gelante.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://mek.oszk.hu/01300/01316

minimap