Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Tóth Árpád: A vén ligetben

Tóth Árpád portréja

A vén ligetben (Magyar)

A vén ligetben jártunk mi ketten.

Aludt a tölgy, a hárs, a nyár.

Hozzám simult félőn, ijedten,

S éreztem: nem a régi már.

Sebten suhantunk, halk volt a hangunk,

S csendes volt a szivünk nagyon,

S jaj, mégis csókba forrt az ajkunk

Azon a sápadt alkonyon.

 

Kezéből a füre, könnyesen, gyürve,

Lehullott egy csöpp csipke-rom,

Fehéren és halkan repült le,

Akár egy elhervadt szirom.

S szeme rám nézett kérdőn, búsan:

(Nincs busabb szem, mint aki kérd)

Ily szomoruan, ily koldusan

Mért hivtuk egymást ide, mért?

 

S mondta, hogy késő már az éj… s ő

Megy… mennie kell… s elfutott.

Hallottam haló zaját a lépcsőn

S nem tudom, meddig álltam ott.

Azután jártam le s fel a parkban,

Mint aki valakire vár,

Gázolt a sarkam síró avarban,

S aludt a tölgy, a hárs, a nyár…

 



FeltöltőMucsi Antal
Az idézet forrásaInternet

Kérjen fordítást!

Ön itt és most kérheti, hogy valaki fordítsa le Önnek (és a világnak) ezt a művet is egy másik nyelvre. Mi eltároljuk a kérését és megmutatjuk mindenkinek, hátha valaki vágyat érez majd, hogy teljesítse azt. De nem ígérhetünk semmit sem ... Ha megadja az e-mail címét is, akkor azonnal értesítést küldünk Önnek, amint elkészült a fordítás.

NyelvKérések+1
Albán
Belarusz
Bolgár
Katalán
Cseh
Dán
Görög
Angol
Eszperantó
Spanyol
Észt
Finn
Francia
Ír
Galego
Ógörög
Horvát
Örmény
Izlandi
Olasz
Latin
Luxemburgi
Litván
Lett
Macedon
Máltai
Holland
Norvég
Provanszál
Lengyel
Portugál
Román
Orosz
Szlovák
Szlovén
Szerb
Svéd
Török
Ukrán
Jiddis

Kérek egy e-mailt, amikor elkészül a fordítás:


minimap