Csoóri Sándor: Poezie barbară de toamnă (fragment) (Barbár őszi vers (részlet) Román nyelven)

1.
Ablakpárkányon napfény rozsda…
Erdők taraján vér pirosa…
Arcok zuhannak ködtükörbe…
Szédül a világ megint őszbe.
 
Csillag és szél összeverekszik,
ravatalon egy költő fekszik,
halott szeretők szeme gyertya,
ég a fejénél, csontkéz tartja.
 
Aki megnézi: csönddé válik,
sírkő-utcákon fut hazáig,
felhőt töröl le homlokáról,
s örül, hogy él, hogy lépcsőt számol.

Pe pervaz rugina soarelui…
Pe creastă roşia sângelui…
Feţe cad în oglinda ceaţă…
Lumea s-ameţeşte în toamnă.

Steua şi vântul iar se sfădesc,
pe catafalc  stă-ntins un poet,
ochii iubitelor, lumânări,
ard la cap în a lor os-mână.

Cine-l vede: devine ceaţă,
pe străzi-lespezi fuge acasă,
nori şterge de pe a lui frunte,
pe trepţi, bucuros că traieşte.