Csoóri Sándor: Rejtsétek el a csodát

Olyan meztelen minden s olyan kiszámított.
Rejtsétek el a csodát, hogy megszeressem.
Mint háromszög-fejű sáskák, idegesen
fölzabálják a világot a magyarázatok.
 
Nem kapok szívdobogást már semmitől sem.
Úgy nézem meg az égbontó csodákat,
mint zsákruhás nőt, labdázó elefántot,
türelmetlenül
s ideiglenesen.
 
S egy őrültet keresek magamban folyton,
gépeknek,
földrészeknek beszélő szentferencet:
gyógyíthatatlan szájú rajongót, ki szenved,
ha nincs veszélyes titka s kivédhetetlen álma,
mert így reménye sincs – zuhog csak rá a nap,
mint lenyűgözött fűre, ijesztő kőpofákra.