Juhász Gyula: Die Theiss (A Tisza Német nyelven)

Szeged táján

Emlék ébred és remény,

Szeged táján

Valamikor tavasz táján

Szerelemből öltem én.

Délibábos

Dicső várost

Karjaimba temettem,

Hogy ragyogva

Fénix módra

Még dicsőbben szeressem!

Én a szegény magyarság

Igaz, magyar folyója,

Nem vágyom tengerekre,

Elég nekem a róna

Rund um Szeged

Hoffnung und Nachruf erwacht,

rund um Szeged

irgendwann rund um der Frühling

aus Liebe viele umgebracht.

Luft gespielte

ruhmvolle Stadt

in die Arme hab vergrabt,

dass so strahlend

wie der Phönix

noch ruhmvoller lieben kann.

Ich, der einzige wahre

ungarischer, armer Fluss,

keine Lust hab‘ auf das Meer,

das Flachland, ist mein Genuss.