Juhász Gyula: Oktobernacht (Októberi éj Német nyelven)

Ezüstös kék lett az egész világ,

Halovány fénye, mint a köd, dereng,

Alvó kísértetek a kerti fák,

Haldokló hold virraszt a csönd felett.

***

Mintha megállott volna az idő,

Tán Csipkerózsa kertje ez,

A hallgatás már szinte rémitő.

Tán álmodom vagy ez csak mese lesz?

***

Elnémultak a szűkölő kutyák

És nem szólnak a harsány kakasok,

Nem jár egy ember és nem mozdul ág

És alszik hálójában is a pók.

***

Oly gyönyörű ez és félelmetes,

Egy hangot kérek tőled, ó világ,

Már azt hiszem, a végítéletes

Angyal próbálja majd a trombitát

Die ganze Welt wurde jetzt silbrig blau,

sein schwaches Licht wie Nebel dämmert schon,

die Bäume im Garten stehen zur Schau,

und der sterbende Mond wacht mit Argwohn.

**

Als die Zeit wäre stehen geblieben,

als wäre es die Dornröschens Garten,

die Stille ist so komisch beschrieben.

Träume ich auf einem Märchen, warten?

***

Die heulenden Hunde verstummten bald,

die vorlauten Hähne krähten zuletzt

kein Mensch ‘d kein Ast bewegte sich im Wald

und die Spinne schläft auch in ihrem Netz.

***

Es ist so schön und auch so erschreckend,

ich bitte dich um eine Stimme, oh Welt,

ich denke, es ist ultimativ zu end'

der Engel hat die Trompeten verstellt.