Zelk Zoltán: Tizennégy sor
Tizennégy sor (Magyar)Hogy ifjú tested átsüt a halálon, másfélezer magányos éjszakámon, hogy vakmerőn és jogtalan szeretlek, hogy árvaságom ablakát beverted, hogy lelkem fölvérzi a hulló ablak, hogy a temetők rám ujjal mutatnak, hogy vén szememben nincs egyéb dicsőség, nincs más erény már, csak az ifju szépség, hogy gyűretlen hasad, tündöklő térded napkeltét lesik a didergő éjek, hogy nyitott szemmel alszom, mint a holtak, mert arcod fénye nem szűnik fölöttem, s kiver a boldogság, mint a verejték - oly gyönyörű! oly elviselhetetlen!
|
FordításokNémetVierzehn zeilen Bostroem, Annemarie Olasz Quattordici righe Cikos Ibolja Román Paisprezece rânduri Kopacz István Kérjen fordítást! |