Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Radnóti Miklós: Forced March (Erőltetett menet Angol nyelven)

Radnóti Miklós portréja

Vissza a fordító lapjára

Erőltetett menet (Magyar)

Bolond, ki földre rogyván      fölkél és újra lépked,

s vándorló fájdalomként      mozdít bokát és térdet,

de mégis útnak indul,      mint akit szárny emel,

s hiába hívja árok,      maradni úgyse mer,

s ha kérdezed, miért nem?      még visszaszól talán,

hogy várja őt az asszony      s egy bölcsebb, szép halál.

Pedig bolond a jámbor,      mert ott az otthonok

fölött régóta már csak      a perzselt szél forog,

hanyattfeküdt a házfal,      eltört a szilvafa,

és félelemtől bolyhos      a honni éjszaka.

Ó, hogyha hinni tudnám:      nemcsak szivemben hordom

mindazt, mit érdemes még,      s van visszatérni otthon;

ha volna még! s mint egykor      a régi hűs verandán

a béke méhe zöngne,      míg hűl a szilvalekvár,

s nyárvégi csönd napozna      az álmos kerteken,

a lomb között gyümölcsök      ringnának meztelen,

és Fanni várna szőkén      a rőt sövény előtt,

s árnyékot írna lassan      a lassú délelőtt, -

de hisz lehet talán még!      a hold ma oly kerek!

Ne menj tovább, barátom,      kiálts rám! s fölkelek!

 

Bor, 1944. szeptember 15.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://mek.niif.hu/01000/01018/

Forced March (Angol)

A fool he is who, collapsed,     rises and walks agaín,

Ankles and knees moving   alone, like wandering pain,

Yet he, as if wings uplifted him,      sets out on his way,

And in vain the ditch calls him       back, who dare not stay.

And if asked why not, he might answer   – without leaving his path –

That his wife was awaiting him,     and a saner, more beautiful death.

Poor fool! He's out of his mind:    now, for a long time,

Only scorched winds have whirled   over the houses at home,

 The wall has been laid low,   the plum-tree is broken there,

The night of our native hearth      flutters, thick with fear.

Oh if only I could believe      that everything of worth

Were not juss in my heart –    that I still had a home on earth;

 If only I had! As before,   jam made fresh from the plum

Would cool on the old verandah,   in peace the bee would hum,

And an end-of-summer stillness   would bask in the drowsy garden,

Naked among the leaves   would sway the fruit-trees' burden,

And Fanni would be waiting,   blonde, by the russet hedgerow,

As the slow morning painted   slow shadow over shadow –

Could it perhaps still be?    The moon tonight's so round!

Don't leave me friend, shout at me:    I'll get up off the ground!



FeltöltőJakus Laura 1.
Az idézet forrásaonline

minimap