Radnóti Miklós: Garden at Istenhegy (Istenhegyi kert Angol nyelven)

A nyár zümmögve alszik és a fényes ég
magára vonta szürke fátyolát,
kutyám borzol, fölmordul s elrohan,
megugró árnyat lát a bokron át.
 
Öreg virág vetkőzi sorra szirmait,
pucéran áll és félig halottan,
gyönge barackág ropog fölöttem
s terhével lassan a földre roggyan.
 
Ó, ez a kert is aludni s halni készül,
gyümölcsöt rak a súlyos ősz elé.
Sötétedik. Halálos kört röpül
köröttem egy elkésett, szőke méh.
 
S fiatal férfi te! rád milyen halál vár?
bogárnyi zajjal száll golyó feléd,
vagy hangos bomba túr a földbe és
megtépett hússal hullsz majd szerteszét?
 
Álmában lélekzik már a kert, hiába
kérdezem, de kérdem ujra mégis.
Gyümölcsökben a déli nap kering
s hűvösen az esti öntözés is.
 
 
1936

Summer sleeps abuzz, above the shiny sky has
gathered about its face its veil of grey,
my dog is ruffling, it sees a shadow
that scampers past a bush and bolts away.
 
An ageing flower, shedding petals one by one,
stands bare, half dead, and worn with all the toil,
a weak peach branch rustles above my head
and with its burden sags towards the soil.
 
Alas, this garden, too, prepares to sleep and die,
offers its fruit to autumn on the ground.
It's getting dark.  A blonde bee, running late,
circles around me on a dying round.
 
And as for you, young man, what kind of death awaits?
A quiet bullet buzzing through the air,
or will a loud bomb dig into the ground
and tear and scatter your flesh everywhere?
 
By now the garden breathes in its sleep, I ask
in vain, but still I ask again: do tell!
In fruit noon-sun keeps on circulating
and cool of evening's watering as well.