Benő Attila: (countdown) ((visszaszámlálás) Angol nyelven)
|
(visszaszámlálás) (Magyar)Negyventől visszafele kellene számolni az éveket. Ha már az út fele elfogyott, és ami előtted, már egyre kevesebb. Harmincnyolc, harminchét – nem nézve már a kiürült pincét. Harminchat, harmincöt – újra jó, amit a tested kinőtt. Harmincnégy, harminchárom – reménykedve, várón. Majd újra harmincévesen állni távlatra éhesen. Aztán huszonévesek lendületével nézni farkasszemet minden múló évvel; belső iránytűvel az útvesztőkhöz érve, rátalálni a kezdetek könnyűségére. És a színek ízét érezni még, bár odabent a fény lassan kiég. És tizenéves hetykeséggel fogadni, hogy már nincs tovább, és nem lehet maradni, hogy csak ennyi lehet, csak ennyi volt, ablaküvegen oszló párafolt.
|
(countdown) (Angol)Once forty, our years should be counted down. If half of your way has run out, and what’s ahead of you is ever shorter. Thirty-eight, thirty-seven - never mind the empty celler. Thirty-six, thirty-five - your outgrown clothes fit fine. Thirty-four, thirty-three - full of hopes, waiting. Then again aged thirty ready to start any journey. Later on with twenty-agers’ élan face boldly each year passing by; you get at labyrinths with your inner compass to find there the ease of your headstart. Still feeling and tasting colours, though the light within hardly burns, and accept with teenager jauntiness that you can’t stay here, it’s the end, no more, that’s all there’s been to it - like vapour on a glass-pane dissolving.
|