Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Benő Attila: (quando il sole non era sorto) ((mikor nem kelt fel a nap) Olasz nyelven)

Benő Attila portréja

(mikor nem kelt fel a nap) (Magyar)

Azon a reggel, mikor nem kelt fel a nap,
az első óra csak várakozás volt, tömény csend.
Talán csak késik… Talán még éjszaka van,
vagy rosszul járnak az órák odakint, idebent.

Majd találgatni kezdted a sorsod:
teljes napfogyatkozás lehet
(bár nem jelezték a csillagjósok),
vagy rejti a napot előled
valami sűrű fekete ködfátyol.
Meglehet csak álom az egész:
reggel a kerted újra fényben lángol.

Válasz, áltatás és bizonyság nélkül
vártad, hajnallá tisztuljon a konok rengeteg,
de a délelőtt komorlott, sötétült,
és nem akart oszlani az éj, fakó szöveted,
és minden reggeli szokásod elévült.

                         *

Azon a délelőtt fölment az ára
a kenyérnek és a bizalomnak,
az elmenőkről, a maradókról beszéltek,
és arról, hogy lesz-e még holnap,
a tünékeny előjelekről
(melyek oly világosak utólag).

Naptalan volt a dél és a délután.
Merre süllyedt dél meg észak?
Lehajtott fejjel álltak a tarlón
a napraforgók egész nap.

Mesterséges fényben vártak
a tücskök és a fűszálak.
Nőtt az ágak napfény-szomja,
de csak sötét aszály áradt.

Miféle veremből néztél a magasba,
hogy csak sötét folt-foszlány volt az ég,
könnyedén eltékozolható,
és minden emlék kihűlt tartozék?

                          *

Nappali sötétben égtek a lámpák.
A méhek a fényt mindhiába várták.
Látnokok, mágusok dadogtak, hebegtek.
Hova süllyedtek a derengő kezdetek?

Kavicsok közt kerested a rejtelmet;
a fákon csak fekete alma termett.

Száraz nádszálakat zörrentett a szél.
Meddig kanyarog, ki sötétben útra kél?

Föllélegeztek a késő esti temetők,
a felhők fölötted: fekete gyolcslepedők.

Gondoltad: lehetne még másnap.
Hogyha már nem neked, másnak.
Túllapoztál volna a testeden,
de a fény a lapszélen se rebben.

                         *

Aztán színekre pirkadtak a tárgyak.
Mégis eljött éles fényekkel a reggel.
A fáid új világosságban álltak.
Más-világot érintettél a szemeddel.



FeltöltőBenő Eszter
KiadóErdélyi Híradó
Az idézet forrásaA kórus és a kutyák
Könyvoldal (tól–ig)23-24
Megjelenés ideje

(quando il sole non era sorto) (Olasz)

Quella mattina quando il sole non era sorto,
la prima ora era mera attesa, un silenzio saturo.
Forse è solo in ritardo…forse è ancora notte,
forse gli orologi vanno male fuori e anche dentro.

Poi cominciasti a far congetture sul tuo destino:
potrebbe esser’ un eclissi solare totale
(sebbene gli astrologi non l’abbiano previsto),
o sarà qualche denso nero velo di nebbia
che sta celando il Sole davanti a te.
Sarà che è tutto solo un brutto sogno:
all’alba, di una nuova luce brillerà il tuo giardino.

Senza risposta, né illusione né conferma,
aspettavi, che la perfida oscurità si tramuti in alba,
ma la mattinata divenne sempre più cupa e buia,
e la notte, il tuo tessuto stinto, non volle diradarsi,
è andato in disuso ogni tua abitudine mattutina.

                         *

Del pane e della fiducia,
quel mattino, è salito il prezzo,
si parlava di coloro che son partiti o son rimasti,
e del fatto, se sarebbe stato anche un domani,
e dei preavvisi fugaci
( che a cose fatte son cosi chiare).

Erano senza sole il mezzodì e il pomeriggio.
Il sud e il nord dove si son sprofondati?
I girasoli, con la testa china,
stavano tutto il giorno sulla stoppia.

Sotto una luce artificiale,
grilli e i fili d’erba erano in attesa.
La sete dei rami per la luce era cresciuta,
ma si spandeva solo l’aridità oscura.

Da che fossa stavi guardando all’insù,
che il cielo era solo un brandello di toppa scura,
facilmente dilapidabile
ed ogni ricordo è solo una fredda pertinenza?

                          *

Le lampade ardevano nella luce del giorno.
Le api aspettavano la luce invano.
Cianciavano, balbettavano i visionari, gli stregoni,
dove si saranno sprofondati i barlumi iniziali?

Cercavi i misteri in mezzo le pietre,
sugli alberi crescevano solo mele nere.

Il vento stormiva le canne secche.
Per quanto tempo vaga colui che col buio parte?

I cimiteri di tarda sera tirarono un sospiro,
le nuvole sopra di te: nere lenzuoli di telo.

Pensavi: forse ci sarà un giorno nuovo,
se non per te, forse per qualcun altro.
Avresti sfogliato oltre il tuo corpo,
ma al bordo pagina la luce non brilla.

                           *

Infine gli oggetti si son svegliati colorati.
E’ giunto tuttavia il mattino con le luci forti.
In una luce nuova attendevano i tuoi alberi.
Avevi toccato un altro mondo con i tuoi occhi.



FeltöltőCikos Ibolja
Az idézet forrásasaját

minimap