Dsida Jenő: Chissà dov'è (Vajon hol jár? Olasz nyelven)

Hiszen ismertétek a mosolyt!
Fehér és gyapjas bárányka volt,
nem hasonlított a bivalyfekete
síráshoz, a cinikus, rókaveres
kacajhoz sem. Most elveszett.
Pedig nagyon szerettem, olyan tiszta,
olyan őszinte, szelíd és meleg
volt. Most elveszett. S odakünt már
esteledik, farkasok üvöltenek
mindenfelé, kísértetek járnak
a városvégi elhagyott romoknál,
készülő vihar lengeti a fákat,
a kapukat is be kell zárni,
a gyertyákat is meg kell gyújtani.
Vajon hol jár, hol reszket, milyen
vadon erdőben béget és sír utánam?

Avete conosciuto quel sorriso!
Era una pecorella bianca dal pelo morbido,
non somigliava al pianto nero da toro,
né al cinico sghignazzo rosso da volpe.
E' perso per sempre.
Eppure l'amavo, era tanto puro
ed onesto, dolce e caldo.
E' perso per sempre.
Sta arrivando la sera ormai, dall'esterno
si sente il canto dei lupi, girano fantasmi
tra le rovine deserte fuori città,
il temporale in arrivo sta
agitando le chiome degli alberi,
bisogna chiudere le porte,
accendere le candele.
Chissà dov'è, dove trema, belando
in un bosco selvaggio, piangendo e
sperando di ritrovarmi?