Dsida Jenő: Joia mare (Nagycsütörtök Román nyelven)

Nem volt csatlakozás. Hat óra késést
jeleztek, és a fullatag sötétben
hat órát üldögéltem a kocsárdi
váróteremben, nagycsütörtökön.
Testem törött volt, és nehéz a lelkem,
mint ki sötétben titkos útnak indult,
végzetes földön csillagok szavára,
sors elől szökve, mégis, szembe sorssal
s finom ideggel érzi messziről
nyomán lopódzó ellenségeit.
Az ablakon túl mozdonyok zörögtek,
a sűrű füst, mint roppant denevérszárny,
legyintett arcul. Tompa borzalom
fogott el, mély állati félelem.
Körülnéztem: szerettem volna néhány
szót váltani jó, meghitt emberekkel,
de nyirkos éj volt és hideg sötét volt,
Péter aludt, János aludt, Jakab
aludt, Máté aludt, és mind aludtak…
Kövér csöppek indultak homlokomról,
és végigcsurogtak gyűrött arcomon.

N-a fost legătură. Au semnalat întârziere
șase ore, și-n întunericul sufocant,
în joia mare, am stat șase ore
în sala de-așteptare din Kocsard.
Cu trupul istovit și sufletul greu,
parcă pornisem pe un drum secret
pe pământ fatal, la chemarea stelelor,
fugind de soartă, totuși cu fața către soartă,
simțind cu nervi sensibili dușmanii
cum se furișează de departe.
Dincolo de geam locomotive,
fumul greoi mă lovise ca o aripă
de liliac. Mă apucase o-nfiorare surdă,
o frică profund-animalică.
Privii în jur: doream să schimb
câteva cuvinte cu oameni apropiați,
dar era noapte umedă, și frig, și-ntuneric,
Petre dormea, Janos dormea, Iacob
dormea, Matei dormea, și toți dormeau...
Picături grele îmi porniră de pe frunte,
și curgeau de-a lungul obrazului mototolit.