Dsida Jenő: Vers simplu despre har (Egyszerű vers a kegyelemről Román nyelven)

Csodákat próbáltam:
arannyal, ezüsttel
hívtam a népeket,
jöjjenek énhozzám!
Hiába, hiába,
az arany nem kellett,
az ezüst nem kellett,
nem jöttek énhozzám.

Elmondtam naponta
tíz hegyi beszédet,
gyönyörű szavakat,
igéző szavakat,
hiába, hiába:
egy fül sem fülelte,
egy szív sem szívelte
a hegyi beszédet.

Tüzet is akartam
rakni az erdőben:
nyulacska ne fázzék,
őzike ne fázzék, -
hiába, hiába!
Gyújtófám kilobbant
és a tűz nem akart
gyúlni az erdőben.

...S egyszer csak maguktól
gyűlnek az emberek,
együgyű szavamtól
sírásra fakadnak,
ránéznem alig kell
s a tűz is felszökken, -
az Ur áll mögöttem.

1934

Încercam minuni:
cu aur, cu argint
am invitat un grup,
să vină la mine!
Inutil, inutil,
aurul n-au vrut,
argintul n-au vrut,
n-au fost la mine.

Zilnic am spus zece
predici de munte,
minunate vorbe,
feerice vorbe,
inutil, inutil:
n-a auzit unul,
nu a simțit unul
predica de munte.

Așa am vrut focul
să-l fac în pădure:
frig să nu le fie,
la vătui, ied, -
inutil, inutil!
Și amorsa s-a stins,
nu s-a aprins focul
măcar, în pădure.

…Și brusc de la sine
se strâng oameni,
de cuvinte simple
începând să plângă,
fără să mă uit
se aprinde focul, -
în spate cu Domnul.