Dsida Jenő: Tainele bornelor (A mérföldkövek titka Román nyelven)

Fekete-fakó mese.
Két ember indult egymás felé
messziről.
Régen.

Vaksötét az éjszaka,
füleikben ólom siketül;
azóta
mennek.

Gyöngyös-hideg alagút.
Nedves kőfal tenyérre tapad.
Keresik
egymást.

Inuk roggyant s fájva fáj,
rekedt hangjuk, ha kiáltanak,
elgurul
tompán.

Némák a mérföldkövek.
Titkon, amit mindük észrevett,
kajánul
rejtik:

Csalódnak a vándorok.
Keresztezték egymást balgatag
útjaik
régen.

Basm negriu-spălăcit.
Ambii pornind spre celălalt
departe.
Demult.

Noaptea în beznă,
în urechi parcă au plumb;
d-atunci
tot merg.

Tunel rece-rouat.
Zidul umed lipit de palmă.
Reciproc
se vor.

Dureri-n tendoane,
strigând, vocea răgușită
prăvălind
surdă.

Bornele fiind mute.
În secret ce au observat,
ironic
ascund: 

Pribegi amăgiți.
Drumurile lor zăluzi sunt
în cruciș
demult.