Kazinczy Ferenc: Az én boldogítóm (Milliók közt sincs...)

"Milliók között sincs egy, kit a' fene
Vak Áte ekként vett volna szabdalásba.
Ha megdühödve kapkod ollykor másba,
Segélni azonnal kész azt istene.

Ah engemet nem véd őellene
Sem ég, sem föld! E' szörnyű bajvivásba'
Lankadva dőlök újabb lankadásba,
'S nincs ír, melly sebemen enyhítene."

Megszánta éltemnek Érosz kínjait,
'S mond: Én enyhítem a' kit Áte sujta;
'S bérűl ölemben tette-le Sophiet.

És ím, miolta ő nékem áldást nyujta,
Bús éjjelemnek bájos mécset gyujta,
Nem érzem a' vad' csapkodásait.