Tóth Zita Emese: Naiva

A szemed mögötti csendet kémlelem,
ahogy közhelyesen ordít,
lassan lételem lesz a hiány,
és elhiszem, hogy az én hibám,
hogy nem vagy itt.
Tarkómon igazság lapít
és fülembe suttog.

De nem hiszek a hangoknak,
ez csak szimpla háttérzaj,
szóval ne zavarj össze még te is
azzal, hogy magadat bizonygatod.

Bizony van ott még példabeszéd,
ahonnan a többi jött,
csak most ne zörögj bele a szívem ritmusába,
ami átváltott valami kóbor haláltusába a tied nélkül.
Ahogy haldoklok,
az igazság is szépül.