A kívánságot, a törekvést
kemény kézzel oldozd le rólam.
Fullaszd meg a hideg homokban
sürgős igyekezetemet.
Hiszen sehová nem vezet
az út a sáros partszegélyen.
Segíts megülnöm észrevétlen.
Vedd Magadhoz a szememet,
ne láthassam, amire éhes
lehet a látás, ne akarjak
formát, zenét. A pillanatnak
mézéből ne próbáljak inni.
Tanítsd meg a közönyt kibírni,
s reményt nem várni mozdulatban.
Mert a szeretet mozdulatlan,
csak oka, célja mozdulatnak,
s időtlen, vágy nélkül való.
Míg késsel hasogat a szó.
Mert éltem égő városokban,
s a tűzfalakon átjutottam.
Ne kérjek most sem menedéket,
add, hogy ne szólítsalak Téged.
Meg ne lapuljak a kezedben:
gyöngédségedben sosem hittem.
Csak hagyj magamra, légy kegyetlen.
S ha próbáidnak megfeleltem,
akkor szoríts nekem helyet
széllel ívelt fehér teredben.