Rafi Lajos: Autunno tardivo (Késői ősz Olasz nyelven)

Kiégések mindennapjain
bújócskát játszom,
már harminc éve.
S arcom beporosodott pórusait
ülik a megemlékezések.
Így járok tovább a dermesztő télben,
miértek hálás köszönetével.

Tudom, már csak az unokák
mondják rólunk az igazat.
Fiaink csak a fejünkhöz fogják
verni, a sóba mártott szavakat.

Nella quotidianità delle frustrazioni
da trent’anni ormai
che gioco a nascondino.
Le rievocazioni gravano
sui pori impolverati del mio viso.
Cosi percorro l’inverno raggelante
con i ringraziamenti di tutti i perché.

Lo so, di noi, la verità, diranno
solo i nipoti.
I nostri figli scaglieranno addosso
le nostre teste, solo le parole intrise nel sale.