Kaiser László: Itt

Innen ha el, mindig vissza:

lakhelyekről otthonomba,

fekhelyektől saját ágyba:

félig árva itt az árva.

Sok várostól egyetlenhez,

megtérek én mindig Pesthez,

gyerekkorhoz, halottakhoz:

elmúlt nap itt jövőt hordoz.

Megtérek, mert itthon vagyok,

emlékeim itt szabadok,

alig rettent, hogy menni kell,

s mindig van itt, ki elvisel.

Itt viselem el magamat,

nekem mindenem megmarad,

mert változás is itt örök,

s itt szöknek tőlem ördögök.

És legkisebb a látszat itt,

hogy bírom század kínjait,

hogy nem rágtak szét halálok,

s magyarnak lenni nem átok.

És itt van ő, már nem kislány,

velem nőtt fel – és nincs hiány;

érte maradok Pesten s itt:

érte látok el Krisztusig.