Csata Ernő: Paese invecchiato (Vénülő falu Olasz nyelven)

...Márkod

Errefelé, már
csontokra aszott
az élő történelem.
Fejkendők alól
fel-feltör még az ima,
megcsillan a remény,
lesütött szemmel ücsörög,
görnyedt háttal,
a ráncba bújt erény.
Veretes mondatokból
mállik betűkké az értelem,
jelenbe omlik a múlt,
s a régi neveket
csak sírköveken,
ha meglelem.
Ebben a nagy,
végtelen feladásban,
amíg félelem nélküli
önmagam keresem,
a kútgárgyán
üresen tátong
a mélybe hulló
érzelem.

…Márkod
 
Da queste parti
la storia vivente
s’è rinsecchita sulle ossa.
Da sotto i fazzoletti
risuona ancora la preghiera,
balena la speranza,
la virtù nelle rughe nascosta,
seduta, con gli occhi bassi
e con la schiena curva.
La ragione, dalle frasi patinate
in lettere si disgrega,
il passato in presente frana,
e i nomi vecchi
forse solo
sulle pietre tombali trovo.
In questa grande resa,
finché senza paura
cerco me stesso,
sul parapetto del pozzo
vacuamente vaneggia
il sentimento
che nell’abisso
si profonda.