Demény Ottó: A vén cirkuszosné monológja

Maradt nekem apai örökségből
egy kocsi két ló meg a medve
mit csinálhattam volna egyedül
járván falusi vásártereket
s öregedve medve meg én is
maradtam inkább a családdal
tudtam egy kígyószámot fényes
testemre simuló trikóban
ki-be bujkáltam önmagamból
Békésben jártunk amikor
leszerződött hozzánk a férjem
kapott egy fél kocsit tíz pengőt
s tányérozhatott a szünetben
zsonglőr volt de ki tudja honnan
szerzett huszonnégy bajonettet
s megtanulta a késdobálást
kilenc táblát vagdalt szilánkká
mire a derekam beadtam
s ettől kezdve csak felém vágta
vészt suhogtató késeit
négy gyerekem született tőle
közülük három egy csoport
humoros excentrikusok
a negyedikből világszám lett
a Barnum nagy attrakciója
ő küldte az ötezer dollárt
amiből megvettem a cirkuszt
s nyakamba szakadt minden gondja
tört az árboc szakadt a ponyva
üvöltött a sok éhes állat
meg a sok artistaporonty
etettem őket és ruháztam
embert faragtam mindegyikből
bűvészt bohócot idomítót
s ma azt sem tudom merre járnak
öreg vagyok csak álmaimban
látom a cirkuszt régi fényben
ívlámpáit piros manézsát
hallom a dobot dübörögni
s újra a tábla elé állok
záporoznak felém a kések
míg el nem vágják életem
vagy amíg fölébreszt a hajnal
egyhangú szürke neszezéssel