Szerelem (Magyar)
Lány:
Keserűen jajgatnak a fák is, velem, Magánnyal-fellobogózott, fekete ruhába öltöztetett Mátkával; magamra maradtam, Hol jársz vajon, a tél beszakadt pincéken ül, Fehér rongyait kirakja maga köré, nyúl-taposta Ösvények járják a határt fázva, leroskadnak Eléjük a minden águkkal levegőbe fagyott Bokrok, szél jön, rázkódnak a sírástól, Itt állok kegyetlen szél-sikoltásban, szúrós Hócsillag-esésben, kitépett varjútollak pengenek A fagyon, itt állok s keserűen siratlak a fákkal; Fekete csipkeruhás gyűrűs menyasszony.
Fiú:
Megszegett eskü átkának bélyegével homlokomon Elhagytalak; vállamra a napok tarisznyáját Akasztottam, piros cipók lapultak benne: álmaim, Tél van, zúzmarás csőrrel kiáltoznak a madarak, Kiáltásuk megrázza a fákat: zuhog a hó, Reszketek a tél szorításában – te tüzesre csókolnál, Hófúvások kondái járhatatlanná túrják az utakat, Ám lábat faragok a vágyból, visszamegyek hozzád, Bekopogok majd vaspálcás ablakodon, izzadtan, Kitajtékosodva rogyok lábaidhoz, fölemelsz ágyadba, Csókokkal koszorúzod átokkal-megbélyegzett homlokom: A fekete csipkeruhád letépem gyűrűs menyasszony! Feltöltő | Cikos Ibolja |
Az idézet forrása | http://www.romapage.hu/ |
|
|