Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Kiss Judit Ágnes: Appello (Szó Olasz nyelven)

Kiss Judit Ágnes portréja

Szó (Magyar)

Hazádból, hogyha még bírod,
Ne menj el, ó, magyar.
Hogy menekülj, lesz mindig ok,
És mindig, hogy maradj.
 
Itt áldozat, s vajon mi ott?
Bevándorló lehetsz,
Nem tudhatod, végül melyik
A súlyosabb kereszt.
 
Ez a föld régóta ugar,
Terméketlen, sivár,
De van még, ki zenét szerez,
És színházat csinál,
 
Szeret és harcol semmiért,
Mert másként nem tehet.
Hogy itt vagy, erőt ad nekik,
S ők itt vannak veled.
 
Lehet, hogy nem jön jobb soha,
Ki itt él, mélyrepül.
Megúszhatják a vétkesek,
S te bűnhődsz vétlenül,
 
Míg annyi jóval van tele                   
A másik serpenyő,
Ha baj van, ki ne mentené,
Ami még menthető?
 
De itt van szükség rád nagyon,
Sötétben lenni fény,
Hogy fölemeld, ki megrogyott,
És bátorítsd, ki fél.
 
Maradj, mert meg kell védeni,
Kinek nincs is hova,
Legyen szegény, hajléktalan,
Zsidó, meleg, roma,
 
Vagy bárki más, aki alól
Kihúzták a talajt.
Légy fül, ha semmit nem tehetsz,
Ki hallja még a jajt.
 
Ez frontvonal, ez harcmező,
S még így is otthonod,
Rád simul minden rég bejárt
Tered, kamaszkorod.
 
Taposhatnak röhögve mind
Az összes elveden,
De szétolvadnak a szavak
Az anyanyelveden.
 
Ne hidd, hogy semmi eszközöd,
Fegyver vagy te magad,
Mind különleges ügynök az,
Ki mégis itt marad.
 
Maradj tövisnek, bőr alatt,
Ha bírod még, magyar,
Légy viszkető seb, mit a kéz
Álmában is vakar.
 
Itt áldás is, másutt csak egy
Bevándorló lehetsz.
Ki mondja meg, végül melyik
A súlyosabb kereszt?



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.szeretlekmagyarorszag.hu

Appello (Olasz)

Oh, ungaro, la tua Patria,
Se ce la fai, non abbandonare.
Fuggire ci sarà sempre motivo,
E altrettanto, per rimanere.
 
Qui sei vittima, e là fuori?
Forse un eterno immigrante,
Ma non puoi sapere quale delle
Due croci sarà la più pesante.
 
Questa terra è incolta da tempo,
Infruttuosa e inospitale,
Ma v’è ancora, chi musica compone,
E chi spettacoli teatrali allestisce,
 
Ama e combatte per nonnulla,
Perché diversamente non può fare.
La tua presenza dà loro la forza,
E loro sono qui, insieme, per te.
 
Forse tempi migliori non verranno,
Chi vive qui, s’accontenta di poco.
Forse i colpevoli se la caveranno,
E sarai tu ad espiare per puro caso,
 
Finché il piatto della bilancia pende
Sempre verso la parte pien di bene,
Se ci son dei problemi, chi è colui,
Che non salverebbe il salvabile?
 
Ma qui c’è tanto bisogno di te,
Che tu sia la luce nella tenebra,
Per rialzare colui, che è crollato,
Incoraggiare colui che ha paura.
 
Rimani perché bisogna difendere,
Colui che non sa dove fuggire,
Che sia un povero, un senzatetto,
Un ebreo, rom o un omosessuale,
 
O chiunque altro, a cui abbiano
Resa la vita difficile e insicura.
Sii orecchio, sa altro non puoi fare,
Uno, che ascolta, mitiga la pena.
 
Questa è la linea del fronte, campo
Di battaglia, ma rimane la tua casa,
Si stringono a te tutte le tue piazze
Percorse nel tempo, la giovinezza.
 
Che possano gli altri, ridendo,
Tutti i tuoi ideali calpestare,
Dissolveranno nella tua lingua
Materna tutte le loro parole.
 
Non credere che sei senza mezzi,
Sei un’arma perfino tu stesso,
Tuttavia è un agente particolare
Colui che rimane lo stesso.
 
Rimani come spina sotto la pelle,
Se ce la fai ancora, oh, ungaro,
Sii una ferita pruriginosa, che la
Mano gratta anche nel sonno.
 
Qui sei una benedizione, altrove
Puoi esser’ solo un immigrante,
Infine, chi lo sa dire, quale delle
Due croci sarà la più pesante?
   


Il titolo ungherese Szó (Parola) fa riferimento alla
prima sillaba della poesia Di Vörösmarty Mihály
intitolata Szózat, (Appello) chiamato anche il
secondo inno ungherese, dopo quello ufficiale.
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 



FeltöltőCikos Ibolja
Az idézet forrásasaját

minimap