Hajnal Éva: Posle... (Aztán… Szerb nyelven)

már semmi sincs,
csak bőrömben felejtett bűvölet

és bamba csend.

Tenyerünkbe bújtatott csoda,
álmában kitakart ámulat,
kagylóba zárt csönd, 

most ez maradt.

Pihegő varázsmadár
kabátom alatt…

više ništa nema,
samo u mojoj koži ostavljena čarolija
 
i mukla tišina.
U naše dlanove sakriveno čudo,
u snu otkrivena začuđenost,
u školjku zatvorena tišina,
 
sad je to ostalo.
Ispod mog kaputa
zadihana ptica zloslutnica...