Hajnal Éva: limonádé

limonádét készítettél nekem

először gondosan belefacsartad a vízbe a citromot

persze a magokat kihalásztad

majd jól elkeverted a cukrot

közben

hideg ősz lett odakint

nem tudtad

hogy az őszhöz már nem illik a limonádé

arra sem emlékeztél hogy cukor nélkül szeretem

jégkockát is tettél bele

majdnem lefagyott a nyelvem

nem értetted mi a baj

sürögtél és forogtál

vizsgáltad a tekintetem

szerettél volna beférkőzni valamelyik résen

de már nem engedtelek be

ezért

zavarodban újra töltöttél a limonádéból

az már túlcsordult poharam peremén

le a tálcára

ünnepi szalvétám sem tudta magába rejteni

már átömlött a tálca szélein

az asztal is csupa ragacs lett

de te csak zúdítottad a limonádét

szóltam

de nem hallottad

mutogattam hogy lásd meg mi történik

de nem vetted észre

már az asztal alá folyt az egész

átfolyt a padló repedésein

ki a szobából

áradt az utcán felduzzasztva a járdát

belekeseredve kanyarulataiba           

és te csak öntötted tovább dögfáradt poharamba a ragacsot

és csak fürkésztél hogy mi lehet a baj

felolvastál az idevágó szakirodalomból

hogy tudományos támasztékot eszkábálj

jól értesz a szellemi létrák ácsolásához

harmincegy

közösnek vélt év alatt

lassacskán magad is tudományos irodalom lettél

könyvalakú fejed vaskos könyvlábaid lelassították légzésedet

így

már nem vetted észre

miként fulladtunk bele egy pohár limonádéba

az utolsó

hideg őszi napon