Zilahy Péter: A becsapódás helye

az ébredő város fényei
nézi a lendülő kart az ökölcsapás úgy éri
mintha egy függönyt széjjelrántana
nem beszél nem ordít némán zuhan
az utca kövére kigombolja zakóját
érezni akarja a hideget ráborulni a
tömör márvány levegőre mintha szétlapítaná
a mellére nehezedő tér belepréseli
az alacsony szutykos felhőkbe nem éri el
a földet mintha hártya nőne ujjai közé
ahogy evez úszik előre helyet csinál
a könyökével arrébb tolja a bámészkodókat
tompán puffan a porban és nincs se szó se vér se
harag nem szól nem vérzik és csak kiszakad
forrón és hamuszürkén fekszik lábak közt
nyitott szemmel - nézi a test helyén
a testet elfordul eltűnik a tömegben
hogy ne lássák mire gondol onnan jól lehet
ott minden reggel annál a háznál megáll
felfelé néz milyen magasról esne
zuhan az utca kövére némán