Birtalan Balázs: Ez a reggel

Úgy bukkant elém ez a reggel,
mint fűbe rejtett piros tojás.
Ma nem találom a végzet sorait.
Tavaszi a kávé, a cigaretta.
Szelíd vakkantással kéredzkedett kezembe
tollam, ölembe füzetem – ama félig írt.
A tegnapok s holnapok közti rést szétfeszíti,
betölti e csütörtöki ajándék-vasárnap.
Kint villamoszörgés, verébricsaj,
mint bármikor ezelőtt, ezután,
de most pasztellszínekkel csusszannak felém,
s félretéve bölcs miérteket,
engedem csak, hogy átitassanak,
hogy szivarzsebébe dugjon a jelen.

Ezen a reggelen nem vagy itt,
és mégis itt vagy, és fogod a kezem.