Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Boccaccio, Giovanni: A folyók s patakok... (Opere minori in volgare, Rima XXXVII Magyar nyelven)

Boccaccio, Giovanni portréja

Vissza a fordító lapjára

Opere minori in volgare, Rima XXXVII (Olasz)

Vetro son fatti i fiumi, ed i ruscelli

gli serra di fuor ora la freddura;

vestiti son i monti e la pianura

di bianca neve e nudi gli arbuscelli,

 

l'erbette morte, e non cantan gli uccelli

per la stagion contraria a lor natura;

Borea soffia, ed ogni creatura

sta chiusa per lo freddo ne' sua ostelli.

 

Ed io, dolente, solo ardo ed incendo

in tanto foco, che quel di Vulcano

a rispetto non è una favilla;

 

e giorno e notte chiero, a giunta mano,

alquanto d'acqua al mio signor, piangendo,

né ne posso impetrar sol una stilla.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.miezewau.it/boccaccio.htm

A folyók s patakok... (Magyar)

 

A folyók s patakok tükre üveg lett:

a hideg kívülről most mind bezárta,

havat öltött a hegy s a sík magára,

s a cserjék mezítelen dideregnek:

 

a fű halott: madár sem énekelget,

ez évszakot természetük nem állja,

vad szél süvölt, s mindenki otthonába

bújik, hadat üzenvén a hidegnek.

 

S én egyedül égek, búval szivemben:

felgyúltam, és oly roppant tűz emészt el,

hogy Vulkáné mellette röpke szikra:

 

összetett kézzel kérek nappal-éjjel

egy kis vizet Ámortól: ám egyetlen

csöppet sem kaptam tőle ajkaimra.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://jazsoli5.freeblog.hu

minimap