Ulisse (Olasz)
Nella mia giovanezza ho navigato
lungo le coste dalmate. Isolotti
a fior d’onda emergevano, ove raro
un uccello sostava intento a prede,
coperti d’alghe, scivolosi, al sole
belli come smeraldi. Quando l’alta
marea e la notte li annullava, vele
sottovento sbandavano più al largo,
per sfuggirne l’insidia. Oggi il mio regno
è quella terra di nessuno. Il porto
accende ad altri i suoi lumi, me al largo
sospinge ancora il non domato spirito,
e della vita il doloroso amore. Feltöltő | P. T. |
Az idézet forrása | http://www.antelitteram.com/antologia/saba/ulisse.htm |
|
Ulisses (Magyar)
A dalmát tengerpart mentén hajóztam
fiúkoromban. Algákkal borítva
meredtek síkos zátonyok a fodros
vízben, s hogy prédát lessen, olykor egy-két
madár leszállt a napsütött, smaragdként
fénylő kövekre. A dagály s az éjjel
ha elnyelt mindent, messze elkerülték
az ellenszéllel küszködő vitorlák
irigy vidékét. Ez a senkiföldje
a birodalmam. Fényeit ma másnak
villantja föl a kikötő. Tovább űz
a hajthatatlan szellem zord utamban,
az élet fájdalommal telt szerelme.
Feltöltő | P. T. |
Az idézet forrása | http://canadahun.com/forum/showthread.php?p=2677298#post2677298 |
|