Ungaretti, Giuseppe: A hajnal születése (Nascita d'aurora Magyar nyelven)

Nel suo docile manto e nell’aureola,

Dal seno, fuggitiva,

Deridendo, e pare inviti,

Un fiore di pallida brave

Si toglie e getta, la nubile notte.

E’ l’ora che disgiunge il primo chiaro

Dall’ultimo tremore.

Dal cielo all’orlo, il gorgo livida apre.

Con dita smeraldine

Ambigui moti tessono

Un lino.

E d’oro le ombre, tacitando alacri

Inconsapevoli sospiri,

I solchi mutano in labili rivi.

Lábáig leomló köpenyében, fején fénykoszorú,

lebegve, csalfán és mintha csalogatna,

melléről egy sápadtan izzó

virágot leszakít

s eldobja az éj, a csillagszemű szűz.

Ez az óra választja el az első ragyogást

az utolsó remegéstől.

Örvény nyílik az ég halvány peremén.

Smaragd ujjak

finom mozdulatokkal, tapogatva

szövik a vásznat.

És aranyárnyak ringatják a röpke,

öntudatlan sóhajokat

s patakokként futnak a barázdák.